Budavári farsang

Magyarország ​Hunyadi Mátyás halála után. A birodalom, amelyet a nagy államférfi felépített, mállik, bomladozik. De a reneszánsz művészet most hozza legszebb virágait. M. S. mester a Vizitációt festi, a budai szobrászműhely ismeretlen mestere most faragja a legszebbik Madonnát, épül a Bakócz-kápolna Esztergomban. Végletes, végzetes kor. A Boccaccio tollára kívánkozó jelenetek átmenet nélkül fordulnak véres tragédiákba, történelmi nagy gesztusok pillanatok alatt torzulnak farce-szá. Csak azért-e, mert eltűnt a zseni, aki összefogta az ország erőit, az egymás ellen feszülő, önpusztító indulatokat? Vagy más, feltartózhatatlan változások munkálnak a mélyben? Ellenállhatatlanul csúsznak-e a rétegek a föld mélyén, hogy létrehozzák a tektonikus katasztrófát, amelybe majd egy egész nemzet zuhan bele?
Halász Zoltán regénye, a Budavári farsang a XV. századvég Magyarországát idézi sokszínű kavargásában, drámai ellentéteiben az olvasó elé. A cselekmény középpontjában Aragóniai Beatrix, Mátyás özvegye áll, aki trónt, hatalmat, szerelmet akar kicsikarni az élettől – mindenáron. Vele szemben a neuraszténiásan passzív Jagelló Ulászló; a bíborosi kalapra, majd a pápai trónra aspiráló Bakócz Tamás, a „Sánta Herceg”, Corvin János tiszta, tragikus alakja… A sokszálú, izgalmas fordulatokban bővelkedő történet az itáliai Porto Gruaróban ér véget, ahol a kiábrándult, száműzött Beatrixnak, magyarországi életére visszagondolva, egy utolsó, döbbenetes élménnyel kell megbirkóznia.